Nőerő

Najó megint írok blogot! De csak azért mert már qrvára elegem van mindenből és mindenkiből (magamból leginkább) és tökre úgy érzem már megint, hogy 1 előrelépés helyett 2-t lépek hátra. Én ezt nem értem! Komolyan nem! Miért nem érdemlek még annyit sem?? :( Úgy érzem, mintha egy felesleges ember lennék... És még arra sem lennék méltó, hogy meghallgassak valakit? Tényleg azt hiszed?:( És korlátozva vagyok, és ki akarok törni, és elegem van!!! És... talán még Te voltál az egyetlen... igen..! :( És belőled is mi lett... és belőlem. Mit tettem?? Talán nem kellett volna, de akkor meg? Most komolyan bánom? Igen... nem... most mondjam ki? Nem, mert ez így magában nem igaz. Francba is. 

Ugye lesz ez még másképp?? 

 Halgass meg, fiam: ezeket a szavakat akkor mondom, amikor te éppen alszol, kezecskéd az arcod alá téve és szőke fürtjeid hozzátapadnak nedves homlokodhoz. Csak néhány percre lopóztam be a szobádba. Előtte a könyvtárszobában dolgoztam valamin és akkor hirtelen fojtogató érzés lett úrrá rajtam. Bűntudattal jöttem az ajtódhoz.

 Egyre az jár az eszemben, fiam, hogy nem voltam jó hozzád. Miközben reggel öltözködtél, megszidtalak, amiért csak úgy macska módjára mosakodtál meg. A szemedre hánytam, hogy nem tisztítottad meg a cipődet. Dühösen utánad kiáltottam a padlón heverő dolgaid miatt.

 A reggelinél is találtam rajtad kivetnivalót. Kilöttyintetted a teát. A szádba tömted az ételt. Könyöködet az asztalra tetted. Vastagon kented a vajat a kenyérre. S amikor indulni készültem, és te visszafordulva köszöntél el tőlem, válaszul annyit mondtam: "Húzd ki magad!"

 Délután azután minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk. Hazafelé menet kilestelek, amin térden csúszva játszol az utcakövön. Lyukak éktelenkedtek a harisnyádon. Megszégyenítettelek a pajtásaid előtt, amikor magam előtt bevezényeltelek a házba. A harisnya sokba került - ha neked kellett volna megvenni, jobban vigyáztál volna rá! Gondolj csak bele, fiam, mégiscsak én vagyok az apád!

 Emlékszel, amikor később bejöttél a dolgozószobámba, milyen sértett kifejezés volt a szemedben? Amikor felnéztem a jegyzeteimből, és türelmetlen voltam, amiért megzavartál, tanácstalanul álldogáltál az ajtóban. - "Mit akarasz?" - horkantam rád.

 Nem válaszoltál, hanem viharos lendülettel hozzám szaladtál, átkaroltad a nyakamat és megcsókoltad az arcom. Vézna karjaid olyan szeretettel csimpaszkodtak belém, amelyet Isten oltott a szívedbe, s nincs az a cselekedet, amely kiírthatná onnan. Azután felszaaldtál a lépcsőn, csak úgy döngött a ház.

 Nos, fiam, kevéssel ezután a papír kicsúszott a kezemből és gyötrő, beteges félelem lett úrrá rajtam. Mit tett velem a szokás hatalma? Az örökös fegyelmezés - ez volt az én jutalmam, amiért fiúnak születtél. Nem mintha nem szeretnélek; minden annak tudható be inkább, hogy én magam túl sokat vártam az ifjúságtól. A saját korom mércéjével mértelek, holott te még gyerek vagy.

 És olyan sok jó tulajdonságot fedeztem fel jellemedben. Akkora szíved van, hogy ha sajt lenne, egyedül felemelni sem bírnám. De érzéseid teljességükben megnyilatkoztak akkor, amikor hozzám szaladtál és jóéjt-puszit adtál. Semmi más nem számít ma éjjel, fiam. Itt vagyok a vaksötétben, itt térdelek az ágyad mellett és szégyenkezem!

 Gyatra vigasz ez nekem, tudom, nem is értenéd a szavaimat, ha ébren lennél. De holnaptól igazi apád leszek! Majd együtt cimborálunk, együtt sírunk és nevetünk. Beleharapok az ajkamba, ha türelmetlen szavak tolulnak elő. Varázsigeként fogom hajtogatni, hogy "Ő még csak egy gyerek, egy kisgyerek!"

 Ott követtem el hibát, hogy azt képzeltem, felnőtt férfi vagy. De most látom csak ksifiam, amint összegömbölyödve alszol az ágyacskádban, most látom csak, hogy még gyermek vagy, aki tegnap még az anyja karjában pihent. Túl sokat követeltem tőled, túl sokat.   (W.L.L)

Az ember soha semmilyen hibáért nem önmagát okolja, és nem törődik azzal, igaza van-e vagy tévedett. Végülis most is ez történik velem, és történt, és fog is, és mindenki mással. Találtam egy jó kis történetet erről. Szerintem érdekes. :) Tehát...

 1931. május 7-én New York egy lélegzetelállító embervadászat csúcspontjának színhelye volt. Hetekig tartó üldözés után "kétpisztolyos" Crowley - a gyilkos, aki nem ivott, nem dohányzott-végre csapdába esett a barátnője West End-i lakásán.

 150 rendőr és nyomozó vette ostrom alá a legfelső szinten levő búvóhelyet. Lyukat fúrtak a tetőszerkezetbe, úgy próbálták könnygázzal kifüstölni a "zsarugyilkos" Crowleyt. Majd tüzelőállásokat építettek ki a környező házakban, és New York előkelő negyede több mint egy órán át visszhangzott a pisztolylövésektől és géppuskák kerepelésétől. Crowley egy kipárnázott szék fedezete mögül szintén folyamatosan tüzelt. 10ezer izgatott ember figyelte az ütközetet. Ehhez foghatót még soha nem láttak New York utcáin.

 Amikor Crowleyt végre elfogták, Mulronney rendőrfelügyelő kijelentette, hogy ez a kétpisztolyos bandita volt New York történetének egyik legveszélyesebb bűnözője, aki bármilyen csekélységért képes gyilkolni.

 De hogyan látta Crowley önmagát? Ezt is tudjuk, mert mialatt a rendőrök a lakást lőtték, levelet írt "Azoknak, akikre tartozik" címzéssel, írás közben a sebeiből ömlő vér vörös csíkot húzott a papírra. Ebben a levélben Crowley azt írta: "A kabátom alatt egy megfáradt szív dobog - de egy jó ember szíve, aki senkinek sem tudna ártani."

 Röviddel a végső tűzpárbaj előtt Crowley a Long Island-i országúton csókolózott a barátnőjével. Hirtelen egy rendőr lépett a parkoló kocsihoz, és kérte a jogosítványát. Crowley egyetlen szó nélkül kirántotta a fegyverét és valóságos ólomzáport zúdított a rendőrre. Amin az áldozata összerogyott, Crowley kiugrott a kocsijából, felkapta a rendőr pisztolyát és még egy golyót repített az élettelen testbe. És ez a gyilkos írta: "A kabátom alatt egy mefáradt szív dobog -de  egy jó ember szíve, aki senkinek sem tudna ártani.

 Crowleyt villamosszékre ítélték.Vajon azt mondta-e a Sing-Sing siralomházban, hogy "Azért ítélték el, mert embereket öltem?" Nem, ő azt mondta: "Azért ítéltek el, mert védtem magam."

  A törénet lényege, az hogy Crowley ártatlannak érezte magát.

 Vajon szokatlan-e a bűnözők közt ez a meghatározás? Ha bárki így gondolná, hallgassa meg ezt: "Legszebb éveimet azzal töltöttem, hogy gyönyörűséget szereztem az embereknek: segítettem nekik abban, hogy jól szórakozzanak-jutalmul pedig csak átokban és üldözésben van részem."-Ezek Al Capone szavai. Capone sem ítélte el önmagát.

 Tehát ha Al Capona vagy Crowley és még sok börtöntöltelék sem ítéli el önmagát, akkor mi a helyzet azokkal, akikkel nekünk van dolgunk?

Drága Kata! Akkor először megint Neked írok. :) Én tényleg úgy érzem, hogy jobb nélküle. Valahogy a kisugárzásával leszívta a belső energiámat, úgyhogy nem is tudtam teljesen önmagam lenni. A Buzgóóó és aktív Gabi! :D Szóval nemhiába pörögtem úgy mint az állat a szakítás után.

Különben rávetemültem, hogy megnézzem a myvip adatlapját. A szakítás után valami tömérdek mennyiszégű bulis-alkesz képet felnyomott. Ezzel akarja tudtomra adni, hogy Ő nem boldogtalan.:) Én mindenesetre röhögtem egy jót. Szóval nézegettem az adatlapját, és az első képnél megnéztem a kommentárokat. Lám-lám! Mit látok!! Ott panaszkodik a MYVIP KOMMENTÁROKBAN, hogy én Őt nem fogadtam el olyannak mint amiylen (egoistának) és majd biztos lesz olyan lány, aki majd úgy fogja szeretni, mint amilyen az álarc nélküli Kristóf. Most ezt vegyem szemrehányásnak? Nem azért, de ezt miért kommentárokban kell megbeszélni? Hol a jómodorú, udvarias Kristóf? Ebből is látszik, hogy az is csak egy álarc volt, és végtelenül gyermeteg 19 éves létére. Azzal meg már végképp nem foglalkozik, hogy Ő miben hibás. (Arról meg már nem is beszélek, amiket visszahalottam, hogy elmondott minden bunko p***-nak, hogy én mertem szakítani Őfelségével!) Na de ez még semmi! Lejjebb a kommentárokat olvasva megszólal valami kis 7.-ikes, hogy "igen, tiszta egós vagy, de aki szeret, elfogad így!" (A kiscsajt nem ismerem) Ha most ezt leforditjuk nyersre, akkor Kristóf mindenkinek elmondott mindennek, hogy én nem fogadtam el őt, és hogy én mekkora egy érzelmetlen bunkó vagyok (mint vissza is hallottam), még az iylen kiscsajoknak is. Akik persze ráharapnak, elkezdik sajnálni, és engem továbbmondanak mindenféle bunkó p***-nak. És persze, aki szereti, az elfogadja olyannak amilyen. A kiscsajnak biztos szeméyles tapasztalata.:P Bár, mivel nem ismerem, nem merem azt mondani, hogy nincs neki tapasztalata, bár nagyon nagyon erősen kétlen, hogy lenne Neki. Főleg, ha még nem is volt barátja. Akkor meg fogja be, mert lehet, hogy Ő is azt a hibát fogja majdan elkövetni, mint én, hogy megakartam valakit változtatni. Nos... én nem szeretem kiteregetni a kapcsoalti problémáimat olyan méylen ahogy ő csinálja, mert egyértelmű, hogy mély volt, különben a kiscsaj nem írta volna azt amit. :P Szóval ennyit a volt pasimról. De, ha Ő ilyeneket mond rólam, az senkinek nem jut eszébe, hogy akkor Ő sem szeretett? De persze Ő ezt nem vallja be, hadd sajnálják szegény kicsi Kristimistit. (hüpp)

Na szóval felhúzott egy picit, de jobb nem foglalkozni vele. Minden csoda 3 napig tart! ;) (Ez is mottóim egyike)

Szeretnék egy picit beszélni másról is, és mivel a blog neve---> Nőerő, ez is arra utal, hogy nő vagyok, és szeretnék minél jobb nő lenni, és azt is szeretném, hogy más nők is jobb nők legyenek. Tehát beszéljünk egy picit a nőkről. A múltkor megkérdeztem LosGergost (mint férfit), hogy szerinte milyen a jó nő. Nagyon nehezen fogalmazta meg, de meglepő módon elég határozott volt, és nagyon tetszettek a válaszai. (Szerintem mindenki megpróbálhatja megkérdezni ezt egy hozzá elég közelálló férfitól. Szerintem válaszok széles tárházát fogja kapni. Ebből is leszűrhteő, hogy az a férfi menynire érett, hogy mennyire gondolkozik jól, mennyire becsüli a gyengébbik nemet.) (De ezt a kérdést persze ugyanúgy a nőknek is fel lehet tenni, végülis rólunk van szó.)

-Mitől jó nő egy nő?

-(Ilyenkor LosGergos gondolkodóba esik) Ezt elég nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Egy jó nő mindig őszinte, ez a legfontosabb. Egyenes, tudja mit akar. És a férfi számára mindig egy csodálat marad, egy bálvány, és a férfi sosem szerezheti meg a jó nőt, sosem kaphatja meg teljesen, mert van benne egy tartás. A Jó nő legfeljebb felajánlhatja magát a férfinak, de akkor sem kaphatja meg teljesen.

-És szerinted fontos a külső is ahhoz, hogy valaki jó nő legyen?

-Igen, szerintem ez fontos! Vagy nem?(ezt halkan kérdezte) De! De fontos! Mert fontos, hogy jól nézzen ki, hogy a férfi kívánja. Meg az is fontos, hogy ne beszéljen csúnyán, és tudja, hogy pl mikor milyen testhelyzetet vegyen fel, pl mikor tegye keresztbe a lábát.

-És szerinted egy nő akkor válhat jó nővé, ha már elért egy bizonyos kort?

-Igen, mindenképp, ha már felnőtt!

-Remélem a "felnőtt" alatt nem azt érted, hogy nagykorú lett, tehát elmúlt 18 éves. Mert attól még nem biztos, hogy az illető felnőtt. Sőt, elég csekély az esélye.

-Nem, dehogy! Van aki még 30 évesen sem felnőtt. Mindenképp kell a jó nőnek élettapasztalat.

Nos, nyilvánvaló, hogy LosGergos elég tudatos 19 éves létére. Jó látni, hogy bizonyos fogalmak elég jól tisztázva vannak a fejében. Ennek nagyon örülök!:) (És köszönöm Cs.I., hogy rávilágított dolgokra, én is szeretnék másokat;))

Hát akkor lássunk hozzá a mai terméshez!

Kata barátném tegnap este megnézte a blogomat. Ennek nagyon örülök!:) Mondta, hogy egész jó, de persze kritikát is kaptam, hogy amolyan szedett-vetett, de hát ez van. Én már csak olyan csapongó vagyok.:) Különben Ő is ír blogot, de teljesen másfélét mint én. Én nem tudok verseket írni, meg a csicsergő madarakkal teli tájleírás sem rám vall. De ha megerőltetném magam, lehet, hogy tudnék, de nem akarom, mert az nem én lennék. Tehát ilyet ne várjatok tőlem!:)

De ha már a tegnap estéről van szó, az enyhén szólva szar volt. Beszéltem egy számomra nagyon fontos emberrel, és hát úgy érzem, hogy az őszinteségből kifolyólag 1 előrelépés helyett 2-t lépek hátra. Én kiöntöm a szívem, és úgy érzem, hogy Ő meg taszít vissza. Mit is mondhatnék? Azt, hogy aki mással foglalkozik, el-el nézeget,  és már tényleg azt látod, hogy minden mással foglalkozik, kivéve Veled, miközben Te a lehető legőszintébb vagy, és épp a szívedet öntöd ki, akkor az az illető nem méltó az őszinteségedre. Különben nem csak ezért csalódtam benne, hanem valamiért a lehető legdurvább érzelmi zsarolásban is részesülhettem. Valamit nem akartam elmondani, asszem azt, hogy mit álmodtam, erre az "akkor megofogok halni" (vicces:P) érzelmi zsarolást kaptam. Bárhonnan nézem, ha poén, ha nem poén akkoris a legdurvább érzelmi zsarolás! Erre megkérdeztem, hogy ezt kitől tanulta (mert általában a szülőktől szokták) azt mondta, hogy tőlem, meg a Kishúgától. Erre mégjobban kiakadtam, mert tőlem ilyet még senki soha nem hallhatott. Én legfeljebb könyörögni szoktam nagy boci szemekkel, hogy "lécci, lécci, lécci!!" de ebben nincs olyan, h "ha nem mondod el, akkor meghalok". A Kishúga meg 3 és fél éves, úgyhogy erősen kétlem, hogy Tőle tanulhatta! :P

Na szal ez a helyzet...! Én nem haragszom Rá, csak csalódtam a "tökéletesben" és napról napra jobban rájövök, hogy mégsem olyan tökéletes. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretem, ahhoz több kell! :) Azt meg mindenki eldöntheti magában, hogy a csalódás a rosszabb, vagy az, ha haragszom valakire. (Ja és nem mondtam el végülis, h miről álmodtam, de nem lett öngyilkos! Miylen meglepőőő!!! :D)

Különben meg ha már szóba jött a gyereknevelés, (remélem mindenkinek leesett az előbbi prédikációból) akkor már megemlítem, hogy ma kint voltam a kertben az öcsémmel, aki 4 éves és játszottunk. Erre elhúz a kis játék autójával az úton egy olyan 5-6 éves kislány. Öcsém, mivel nagyon barátkozó típus, azonnal köszön Neki. "Sziiijjjaaa Kislááány!! Hogy hívnak?? Miylen autód van?" A kislány megdermedve áll, néz az Öcsémre, aztán elrohan az autójával, és nem jön vissza.

Én nem akarom szidni a szülőket, mert nekem még gyerekem sincs, de könyörgöm! Milyen már az, hogy egy 5-6 éves kislány nem mer hozzászólni egy 4 éves kissráchoz (aki kisebb nála!!!), hanem megijed, és elmenekül. Szerintem ez súlyos pszichés probléma. És ez akkor fokozódik, amikor a már szobatiszta gyerekek elkezdenek újból bepisilni az ágyba. Én nem ismerem a szülőket, de szeintem ott már baj van, ha a kislányuk elmenekül egy nála kisebb, barátkozó kissráctól.

Aztán most lehet engem anyázni, hogy én mit képzelek, hogy beleszólok a nevelésbe, mert egyrészt qrvára nincs közöm hozzá, meg nincs is gyerekem. Én csak látom amit látok, a kedves szülők helyett is, akik talán nem akarják észrevenni, hogy mi van szerencsétlen gyerekükkel.

Szerintem ez mind a rossz házasságból adódik. Nem merik maguknak bevallani, hogy Úúúúr Isteeen kihez mentem én hozzá?? Meg ha be is vallják maguknak, nem mernek továbblépni. Csak kötik az ebet a karóhoz, amikor ott már se eb, se karó nincs. Aztán a gyerekek meg jól ráfáznak. Miért nem akarjuk meglátni azt ami van?

Különben nemrég szakítottam a barátommal (nem a LosGergossal:P). Azóta sokkal jobban érzem magam. Nagyon nem illettünk össze. Talán túl hasonlók voltunk. Mindketten birtokló típúsúak vagyunk, és mindig felül akartunk kerekedni a másikon. Sosem tudtunk kompromisszumot kötni, és csak mondtuk-mondtuk, hogy majd változtatunk rajta, meg stb. De egyet jegyezz meg! Nem lehet megváltoztatni senkit! Őt sem tudtam! :P Többet ilyennel nem is fogok próbálkozni. Különben azóta nem is beszélünk. Én beszéltem volna szívesen, mert szeretem megőrizni a jóviszonyt a szakítás után, de Ő ez ellen erősen tiltakozott. Különben nem hiányzik a társasága. És örülök, hogy fél évnél tovább nem jártunk!:) Én nem bántam meg, mert ezzel is szereztem egy csomó tapasztalatot.:)

Oké... végülis rávetemültem, hogy nekikezdjek egy blognak. Igazából rengeteget vaciláltam, hogy legyen-e vagy ne legyen? Vagy mi legyen?:D Kicsit félek, hogy  szar lesz, és unalmas. Megpróbálok őszinte lenni... mert ha már blogot írok, akkor miért ne legyek az? Bár... naplóírásnál sem voltam mindig az. (pedig azt nem is olvassa senki tudtommal) De jó, megígérem, hogy itt az leszek!:) Ja és ne értsd félre, nem vagyok egy nagy naplóírós fajta. Csak néha-néha belefirkantok valamit. Megnyugtat!:) A naplóírásom elején, nagyon sokat írtam. És ez nem csak erre vonatkozik. Ha valami új, azt általában túlzásba viszem. De ez mindig csak a dolgok elejére vonatkozik. Aztán lecseng...!:) Különben mindigis féltettem a naplómat, nehogy beleolvasson valaki. Egy kulcsrazárt szekrényben tartom, a TITKOS szekrényben! :D Úgyhogy csodálkozom magamon, hogy pont één írok blogot, amit bárki elolvashat!!? (akkor talán még sem leszek mindig őszinte...?) Node ne várd tőlem, h elmondjam Neked minden érzésem!:D Najó... majd lesz ahogy lesz! Mindenesetre érezd magad megtisztelve, hogy rólam olvashatsz! :D :P

Szóval hogy is jött az ötlet, hogy én most blogot írok? Talán LosGergos blogjából. Igen, biztos! Nekem nagyon tetszik, ahogy ír! :) Olyan őszinte, és nagyon jól gondolkodik! Szinte Csernusos!;) Ja különben LosGergos a volt barátom...! Nemsokára 1 éve, hogy szakítottunk. De a jóviszony megmaradt, és nagyon remélem, hogy meg is fog. :) És nagyon sajnálom, hogy elmegy Pestre tanulni...! :( Meg még sok-sok ember. Pl. Timur, meg Polarfox (direkt így írom a nevét, ahogy szereti) és csak nemrég kezdtünk el többet beszélgetni egymással. A múltkor megtanultam azt a zongoradarabot, amit küldött linkben. (Yiruma-River Flows in your) Már el is zongoráztam Neki, meg LosGergosnak, meg a Timurnak a Táncsicsban. Polar elkérte az Énektanárjától a zongora kulcsot. Miután elzongoráztam, azután is tök jó volt! Egy csomót beszélgettünk! :) Én nagyon jól éreztem magam, meg elmondásuk szerint Ők is!:) Ez volt szerdán. A csütörtököm borzalmas volt. Nem volt se a Kata, se a Kriszti, se LosGergos suliban. Kata és Kriszti Kadarkúton votlak a "Ki mit tudon". LosGergos meg...:D Nem akart dogát írni! :P Úgyhogy uncsi volt egész nap, de legalább a kémia dogám 5-ös lett..:) Utána a lovaglásnál is mint valami hülye... oylan bamba voltam, hogy az hihetetlen. Az Edzőm is csodálkozott rajtam. Úgy látszik nincs rám jó hatással, ha nem lehetek a barátaimmal. Aztán még visszafelé a buszon is katasztrofális voltam. Egy rossz buszra szálltam fel, ami kivitt a francba a pusztaságra, és közölte velem a buszvezető, hogy ez a végállomás! :D Hát tök jó...! De aztán végülis elvitt arra a végállomásra, ami nekem kellett! Tovább nem részlezetem, de képzelj el mindenféle szerencsétlenkedést, amit csak eltudsz. Nah olyan voltam csütörtökön. Pénteken meg bunkó! :D Meg búval-baszott fejem volt. Mindenki azt kérdezte mi bajom. Szerelmi bánat?:D Nem tudom... csak ilyen szar napom volt.

Ma meg elmentünk biciklizni. Az egész jó volt! :) Lefáradtam...! :D No mára ennyi! Itt a vége fuss el véle......! :D